Katolikus vallasú vidékeken Katalin nap az utolsó nap, amikor még szabad hangoskodi, mulatozni, mert utána megkezdődik a karácsosnyt megelőző csendes időszak. Hagyományosan ettől a naptól kezdik a karácsonyi aprósütemények, kekszek sütését.
Gyerekkoromban nagymamám mindig kapott egy ismerősétől egy nagy cipősdoboznyi süteményt karácsosnyra. Legalább 8-10 féle volt benne, de mindegyikből csak 4-5 darab. Mindig vártam a doboz érkezését, mert nagyon sok finomság volt benne: hókifli, zserbó, kókuszcsók és a nagy kedvenc a cantuccini. A doboz kinyitásakor a legfontosabb mindig az volt, hogy van-e benne ebből a mandulás finomságból. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem érkezett több doboz, és nekem nagyon hiányzott a kedvenc karácsonyi sütim. Akkor még nem tudtam a nevét, és mindenkinek magyaráztam, hogy kemény és mandula van benne és nagyon finom, de senki nem tudta miért rajongok ennyire, míg egyszer - már nem is emlékszem hogyan - megtudtam a nevét. Így már könnyebb volt
a kutatás, sok-sok receptet begyűjtöttem, kipróbáltam, a legjobbnak ez a bizonyult:
Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg cukor
25 dkg hámozatlan, egész mandula
4 egyész tojás
2 tojássárgája
fél zacskó sütőpor
só
A mandulát leöblítem és száradni hagyom, addig a sütőport elkeverem a liszttel, hozzáadom a cukrot, az egész tojásokat és az egyik tojássárgáját, valamint egy csipet sót. Jól összedolgozom. Belegyúrom a leöblített mandulát és négy egyenlő részre szedem a tésztát. Mindegyikből egy kb. 20 cm-hosszú rudat formálok, fóliába téve legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Az idő leteltével a fóliát leszedem a rudakról és sütőpapírral bélelt tepsire rakom. Megkenem az utolsó tojássárgájával és előmelegített 160 fokos tüőben 15-20 percig sütöm. Egy kicsit hagyom hűlni és utána 1 cm széles ferde szeletket vágok a rudakból, visszateszem a szeleteket a tepsibe és tovább sütöm őket, amíg egészen keményre kiszáradnak. Zárható dobozban sokáig eltartható.
Vinsanto del Chianti Classico-ba mártogatva az igazi...
eM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése