Jó dolog a karfiol. Viszonylag új felfedezésem a karfiolpörkölt, amitől ugyan először nagyon idegenkedtem, de aztán csak megkóstoltam, mert mindenki nagyon odáig volt érte. Ki is került, hogy nem pörkölt az, hanem inkább paprikás, de valóban finom. Szeretem még levesben, köretnek, párolva, bárhogy elkészítve és természetesen rántva. Csak legyen, aki megcsinálja. Mert a panírozásra nagyon hamar rá tudok unni, meg aztán az olajszaggal sem vagyok jóban. És hát igen, amikor nincs, aki megcsinálja, akkor jönnek az ilyen ötletek:
Hozzávalók:
1 karfiol (megtisztítva, rózsáira szedve 70 dkg)
2 tojás
2 ek liszt
bors
só
petrezselyem
olaj
morzsa
A karfiolt sós vízben nem túlzottan puhára főzöm, majd leszűröm és amikor kihűlt hozzáadom a lisztet a tojásokat, borsot és a felaprított petrezselymet. Összekeverem, úgy hogy egy kicsit megtörjön a karfiol, de ne legyen belőle egynemű massza.
És innen kedvemre variálom:
- nedves kézzel gombócokat formálok és megforgatom morzsába, sütőpapírral beterített sütűlemezre teszem, és kevés olajjal megspriccelem, előmelegített sütőben szép színűre sütöm
- egy sütőformát papírral kibélelek / kikenem vajjal és morzsát szórok bele, beleöntöm a masszát, elegyengetem és előmelegített sütőben megsütöm
Mind a kettő nagyon finom, és nem kell az amorf karfiolrózsákat panírozni ;-)
eM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése